PÁNIK SZINDRÓMA

2007 október 10. | Szerző: larabeby

 

 

Szóval meginnt eltünt amit beírtam. Lassan kezdek hozzá szokni .

Sok a kérdés bennem. Nem tudom ki válaszolhatna rá . Ma éjszaka nem voltam túl jol rendetlenkedett a pocakom 🙂  Ezt követte egy fáradt ébredés és utána napközben annyira leesett a vérnyomásom hogy azt hittem hogy nem érek ágyat. De most már jobban vagyok.

És itt ez a sok kérdés előttem.

Mi lessz velem bent a szülőszobán?

Mikor beszélek a szülésznővel? Hogy fogadjam fel mint kell mondanom neki?

Észre fogom e veni hogy beindult a szülés? És ha beindult és egyedűl leszek?

Sok könyvet olvastam a szülésről de mind adott valami plussz információt amit kezdő anyukaként félelmetesnek találok. Kezdve a nyákdugó meg a magzatvíz elfolyás meg a fájások ,és ehez hasonló olyan dolgok amiről elképzelésem sincs azon kívűl hogy olvastam róla. Mi lessz ha bepánikolok? Vagy valami más történik? Vagy ha csak ugy kipottyan menet közben? Ez azért elég vicces gondolat de félelmetes. Minden percben félek attól hogy bármelyik percben beindulhat pedig van még hátra egy jó pár hét.

Mi lessz az apasági nyilatkozattal?

Petivel mi lessz a szülés alatt? Be tud majd vásárolni mindent amig mi bent vagyunk a korházba?

Jut eszembe hogy a gyermek orvoshoz is el kell menjek. Mit mondjak neki? 

Kérjek epidurális érzéstelenítést? Akkor az aneszteziológussal is beszélni kell.

Mi lessz ha a doki nem ér be időbe? Vagy a szülésznő nem lessz ott? És segitség nélkül tök vad idegen nőkkkel leszek összezárva. Vagy ha arról a listárol ami fel van irva a kismamáknak nem viszek valamit? Ha itthon marad a tajkártyám?

Előre kell fizetni a dokinak vagy utóleg és mennyit adjunk?

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ PÁNIK……..

 A GONDOLATAIM KÖZÖTT ELVESZEM MINT MICIMACKÓ.

 

 Még egy nagy kérdés ami folyton motoszkál bennem , hogy a babának biztos hogy nem lessz elég ruhája. Mit adok rá ? Nem járhat pucéran még ha nem is megy sehová 🙂 Mi lessz a megfázik?

Hát nem tudom hogy megnyugtatna ha ujra elolvasnék minden könyvet vagy csak még jobban stresszelne? Lehet hogy a pszichológia tankönyvet kellene elő vegyem egy kicsit. Talán túl jól túl tökéletesen szeretnék mindent csinálni és ez a baj.

Nem akarok hibázni.

Mi lessz ha hibázom?  Ha a fürdővize meleg lessz vagy nem tudom majd jol megfogni vagy nem tudom megnyugtatni ha sír?

Kétségbe esem majd a kritikus helyzetekben?

 

És hogyan fürdetem majd meg ha meg sem merem fogni mert annyira pici lessz?

És ha nem lessz tejem? Mivel etetem meg ? Hogyan kell a tápot elkészíteni vagy kifertőtleníten az üveget?És ha éhes lessz és én nem tudom hogy azért sír?

Nem tudom hogyan nyugtassam meg magam. A többi ismerős aki babát bár hiába az első annyira nyugodtak. Miért van ez csak én pánikolok? Mindenkinek más fontosabb. Valaki még vár a ruhákkal a babakocsi és bababútor megvételével is. Nálunk már a kiskád is a helyén van egyedűl a babakocsi hiányzik de már az is folyamatban van.

Félek a szülés utáni depressziótol. De ezt tanulok két éve remélem hogy ezzel nem kell törödjem.

 AZÉRT RENDESEN RÁ VAGYOK PARÁZVA A SZITURA.

Ki az a személy akinek ezt elmondhatnám?

Apának elmondom de ő ezt nem érzi ugy át mint ahogyan én. Ő nem fél. Vagy csak nem mutatja annyira hogy ne izguljak még jobban. Ő sokkal jobban fel van készülve. Én vagyok csak ilyen csökött ?

Érdekes reakcióm hogy a félelem miatt egyre jobban azt érzem hogy rászorulok apa segitségére. Hogy melletem álljon. Ő az egyetlen biztos pont az életemben aki nagyon fontos most nekem. Minden nőnek ilyen  a lelki világa ilyenkor?

Lehet hogy egy pszichológusra lenne szükségem aki megválaszolja ezeket a kérdéseket. Vagy csak egy gyakorlo anya lenne a megoldás.

Peti biztosan nagyon jó apa lessz. Nyugodt türelmes és van érzéke a gyerekekhez. Mióta ismerem 5-6 éve csak arra vár hogy a kislányát a kezében tarthassa. Ez megnyugtató érzés. Amikor a terhességem alatt eljöttek a bizonytalan pillanatok ő mindig megerősitett. Mindig megnyugtatott. Hogy helyesen cselekszünk. Egy megerősités volt számomra ami nagyon jól jött.

Lazítanom kellene. Kikapcsolódni egy picikét. Lehet hogy el kellene menjünk valahová apával hogy a gondolataimról eltereljem a figyelmem.Meg is mondom apának hogy menjünk el valahová egy kicsit szórakozni. De hová megy az ember ekkora pocakkal? Moziba nem jo mert mindig pisilnem kell discoba ugyan csak nem mehetek. Mondjuk egy vacsi az nem lenne rossz. De lehet hogy csak egy dvd-t kellene kikölcsönöznünk és együtt megnézni egy mozis estén. Vagy hivjuk vendégeket? Egy közös pizzázásra vagy kártyára? Az sem lenne olyan rossz.

Lehet hogy ha a vendégséggel lennék elfoglalva akkor nem lenne ennyi időm gondolkodni.

Vagy jo hogy ezeken a dolgokon gondolkodom? Lehet hogy ebbe fáradok bele hogy éjjel nappal ezen jár az eszem….

Kevés már ez a pár hét hogy mindenre felkészüljek. Nem tudtam hogy ennyire félek a változástól. Egy újabb olyan dolog amin javitanom kellene. Közben azon is gondolkozom hogy miért nincs ma magyar országon olyan felkészítés vagy segitség amit ilyenkor fel lehetne használni. Én lehet hogy csak azért töprengem ennyit mert túl sokat tanultam erről. Két éve folyamatosan tanulom a depresszió és a pánik kezelését és amikor én vagyok bepánikolva egy betűt nem tudok felhasználni bezzeg másnak könnyű segiteni. Vagyis könyebb mint magamon.

Az ismeretlentől való félelem ez az ami ellen nem lehet harcolni. Csak önmegerősítéssel és önbizalom növeléssel lehet segiteni. Nekem talán apa nyujt ebből kiutat. De már neki is nehéz az én problémáimmal törödni meg minden más az ő nyakában van. És igazábol ezekre a kételyekre ő nem is igazán tud válaszolni hiszen nem nő nem anya és nem élte át még ő sem ezeket a dolgokat. De a szerelme és a szeretete sokat segíthet nekem.

Hiába van más aki várandós a környéken az nem olyan . Senki nem érzi át azt amit én.

 

Na most befejezem talán majd megnyugszom és ha lessz időm majd folyt. köv.

 

 

 Folytatom az írást mert egyedűl vagyok mert apa elment focizni. Aminek egyrészről örülök mert sportol meg mozog és új barátokra lel. Ami nagyon jo. De másrészről újra egyedűl vagyok a problémáimmal és a gondolataimmal.

Ráérek itthon töprengeni.

Olvasgatom a cikkeket az inerneten a szülésről de nem lennem sokkal okosabb.

A cikkek sok mindent leírnak sok mindent nem. Sok tanulságos történet van az interneten de lehet hogy csak még jobban megfélemlítenek.Ki  tud itt igazságot tenni?

 

Most vacsiztam. Ilyenkor eszembe jut a súlyfelesleg . Valyon le fogom tuni adni a felszedett kilókat? Ez egy nagyon jo kérdés mert előtte sem voltam nádszál vékony de most…. Hát hagy kívánni valót maga után a testem.

Eddig csőrike volt a példaképem most inkább malacka 🙂 De még most úgy gondolom hogy a legfontosabb hogy a baba megkapjon mindent. De szeretném hogy ha fitt anyuka lennék és meg is szeretnék majd ezért mindent tenni mihelyst erre alkalmam és lehetőségem lessz.

Ma van a lelkibéke világnapja. Most hallotam a tv-ben. De jó.  Elkezdett mocorogni a kis pocaklakónk. Nagyon feszül a hasam. Nem is érzem ettől olyan kirobbanó formában magam.

Ezek a kedélyingadozások sem egyszerű. Erről miért nem ír senki semmit?

Lehet hogy nemsokára lefekszem hátha pihenek egy picit és akkor a pici is nyugton marad odabent.Remélem apa is haza ér nemsokára és akkor együtt pihenhetünk és megsimizi a pocakom mert ugy érzem mintha valami rock bandára tombolna oda bent a kismano.

 

Megyek is pihenni holnap folyt. köv.

33. hét A KEZDET

2007 október 9. | Szerző: larabeby

 A kezdet:

 

A folytatás:

A haladás:

 

Növekedőben:

 

Ezek a képek nagyából összefoglalja az eddig velünk történteket.

A babával együtt az én pocakom is szépen lassan gyarapszik. Íme a bizonyíték:

 

Hát nem kicsi a pocakom ez tény.

Ma egy picit náthásak vagyunk. De egy kis pihenés és minden rendbe jön.

Most egy picit szomorú vagyok mert ma kezdtem írni a naplóm és máris elszurtam valamit. Begépeltem egy kisregényt és a gép lefagyott és eltünk minden beírt sor. Ezért úgy gondoltam hogy most elég lessz ez a pár kép holnap uj ambicióval és kedvel állok neki újra írni a naplómba.