Lara 33. héten
A terhességem 33. hetén kezdem a naplót. Leírom...

6. nap

2007 október 17. | Szerző: larabeby |

Ma egész jó napom van. Annak ellenére hogy hulla fáradtan ébredtem. Apa amikor szolt hogy kelni kell nem akartam elhinni hogy máris reggel van. Sokszor fent voltam az éjjel ismételten. De most az őszi napsütés és az a bizonyos vénasszonyok nyara feltöltött energiával meg D vitaminnal.

Ma még mennem kell a terhesgondozóba az utolsó pecsétért. 🙂

Remélem lessz orvos mert ha nem akkor holnap is mennem kell 🙁 és ahoz nem lenne semmi kedvem. De pozitivan állook a dolgokhoz így biztos hogy lessz doki.

Tegnap meg tegnap előtt (amikor nem irtam) Bruncikánk nagyon beteg volt. Éjjel arra keltem föl hogy rettenetesen köhög meg hapcizik. Mire apa is felkelt, és annyit mondott hogy á nincs semmi baja csak valamit biztos FELSZIPPANTOTT.

Erre én: Az ágyban drágám? Mit szívott volna fel? Simogattam kényesztettem de nem tudta letenni a fejét hogy vissza aludjon mert el volt dugulva a nózija. Annyira sajnáltam. Utána reggel kapott egy algopirint és mint ha nem is történt volna semmi. Akkor megnyugodtam. És délután elaludt mert ugye nem aludt egész éjjel és amikor felkelt újra kezdte a köhögést. Akkor jött még 1 algopirin és azóta a köhögésne és a betegségnek semmi nyoma szerencsére.

Most már hogy belegondoltam még egy héttel közelebb vagyok a célhoz. Már nincs hátra csak 6 hét. Ami szörnyen kevés idő. Jön a PÁNIK!!!!!!!!!!!!

De ez most optimista pánik. Mert várom már nagyon . Egy azért hogy tullegyünk rajta a fájdalmon és a tudatlanság bizonytalanságán. HOgy mi fog történni. Szeretném ha már itthon lenne és róla is nagyon cuki képeket tehetnék fel.

Jut eszembe ma még csinálok apával egy csomo fotot mert végre vissza kaptuk a fényképezőgépet. Meg kell örökíteni ezt az óriási pocakot 🙂

Kíváncsi leszek hogy ha egyszer megmutatom Larának mit fog szólni hozzá. Én is örülnék ha láthatnék az én anyukámról ilyen képeket. Még rólam is alig van kiskori kép mert a költözésben elveszett. A legkorábbi azt hisszem olyan két éves korom körűl készült. Legalábbis ami megvan.Így nem is tudom hogy milyen lehettem picinek.

De biztos nagyon cuki voltam 🙂

Én biztos hogy a babárol nagyon sok képet fogok késziteni és a legbiztonságosabb helyre teszem el , hogy örök éléetére megmaradjon. Hogy ha kell még az unokájának is megtudja mutatni.

Remélem Brnui majd nagyon jol kijön a mi kis Laránkal. De annyira okos Bruni hogy biztos hogy ők lesznek a legjobb barátok.

Bruno tökéletes társ lessz ebben egészen biztos vagyok. Abban is hogy a gyerek imádni fogja az állatokat hiszen az apja és én is imádjuk őket.

Lassan indulok a gondozásra ha haza értem ma több időm lessz és folytatom…

Újra itt.

Volt orvos szerencsére. Megkaptam a papírt az orvostól és az apasági nyilatkozathoz is megszereztem mindent meg az egyéb támogatásokhoz szükséges iratokat. Így most már szépen fogynak a teendők a listáról. Még azokat a dogokat kell elintéznem. Orvos gyerek orvos keresés illetve felkeresés, szülésznő felkeresése, papirokat elvinni a könyvelőhöz, Magdi nénivel a többi papirt kitölteni.

Még vannak vizsgálatok is hátra a labor 36 hetesen utána 37 hetesen NST utána ultrahang és steptococcus B szűrés.

Úgyhogy még vannak feladatok amit még meg kell oldani amig meg nem születik a babó.

De nem baj mert így nem unatkozunk addig sem. Csak abban reménykedem hogy a baba nem jön hamarabb a kelleténél, hogy megvárja hogy megérjen a körme ahogy mondani szokás.

Fura lenne mert még szükségünk van arra a pár hétre ami hátra van hogy rendesen felkészüljünk testileg és lelkileg is.

Apa elment focizni, de mielőtt elment jól felhúzott. Valami táskát keresett és nem talált olyat amilyet szeretett volna és ezért összezördültünk egy picikét. Nem nagyon csak felhuztam magam. Bár erre mostmár nagyon figyelek erre, hogy ne idegeskedjem. Főleg ilyen butaságokon. De apa jött és puszilt hogy megnyugodjam. Édes volt.

Most tehát oda van focizni ami jó mert most kellet egy kis idő hogy megnyugodjak.

Holnap nem is tudom hogy milyen elintézni valóm van még. Pedig biztosan volt még valami. Na majd eszembe jut.

Juj tényleg mielőtt elfelejteném annyira cuki baba rucikat vettem. Most már nem veszek többet de annyira nagy a kisértés és annyira cukik. Ennivalóan szépek. Minden rózsaszin apa kérésére. De tünemények.